A csontritkulás olyan betegség, melyben a csontok vékonyabbá válnak, és megnő törésük valószínűsége. Ha ezt az állapotot nem előzzük meg, vagy nem kezeltetjük, a csontritkulás fájdalommentesen súlyosbodhat egészen addig, amíg a csontok el nem törnek. Az előbb említett csonttörések (orvosi nyelven fraktúrák) leggyakrabban csípőtájon, gerincben, csuklón fordulnak elő.
A csontritkulás (oszteoporózis = porózus, szivacsos csontot jelent) olyan állapot mely az eredendően erős csontozatot fokozatosan elvékonyítja, és ezzel kiteszi a törés veszélyének.
Az összes csont érintettsége ellenére a gerinc, a csípő, és a csukló törik el leggyakrabban.
A csípőcsontok törése (combnyaktörés) különösen időseknél veszélyes, mert a gyógyulási folyamat hosszas fekvést követel meg, és emiatt vérrögösödés (trombózis) vagy tüdőgyulladás alakulhat ki. a combnyaktörést szenvedett idős nők körülbelül egyharmada hat hónapon belül meghal. A betegségben érintett 24 millió amerikai közül 80 százalék nő. Szakértők szerint a nők fogékonyabbak a betegségre, mert csontjaik könnyebbek és vékonyabbak, és testük nagy hormonális változáson megy keresztül a változás kora alatt. A változás (menopauza) felgyorsítja a csonttömegvesztést. Férfiakban az oszteoporózis ritka 70 év alatt. A tudósok még tanulmányozzák a betegség okait, de bizonyosra vehető, hogy ehhez a csontképződés jobb megismerésén át vezet az út. A csont folyamatosan változik - új csont alakul és a régi csont eltakarítódik. Ezt a folyamatot csont-átépülésnek vagy "csont-forgalomnak" nevezzük Az oszteoklasztoknak nevezett csontsejtek feloldják, felszívják (reszorbció) az idős csontsejteket, kis üregeket hagyva hátra. Ezután oszteoblasztoknak nevezett sejtek lágy, méhek készítette léphez hasonlóan elhelyezkedő fehérjerostokkal bélelik ki ezeket az üregeket, a fehérjerostok később a lerakódó ásványi anyagoktól megkeményednek. Az ásványok erősítette "lép" fogja adni a csontok fő szilárdságát, ez viszont nagyban függ a megfelelő kalciumbeviteltől. Az ösztrogénnek ugyancsak kulcsszerepe van a csont egészségének megőrzésében, ez a női hormon lassítja a régi csont felszívódását és segíti az új növekedését. Egy teljes csont-átépülési ciklus 2-3 hónapig tart. Amikor az ember fiatal, a test az új csontot nagyobb ütemben képzi, mint ahogy a régi csont leépül, és ennek következtében a csonttömeg nő. A maximális csonttömeget az ember harmincas évei közepén éri el. Ezután a csontátépülés folytatódik, de egy kissé több csont bomlik le, mint amennyi képződik- körülbelül 0,3-0,5 százaléknyi csonttömeg vész el évente. A változás korában (menopauzában) az ösztrogénszint gyorsan csökken, a csonttömeg vesztése évi 1-3 százalékra gyorsul. 60 év körül a folyamat lelassul, de nem áll meg. Előrehaladott korú nők csonttömegük 35-50 százalékát vesztik el, a férfiak 20-35 százalékot veszítenek.
A betegség okai
Noha a csontritkulás pontos okát nem ismerjük, a csontok szivacsossá válásának menete már tisztázott. Normális viszonyok között egy felnőtt csontvázának 6-12 százaléka cserélődik ki évente a csontátépülésnek nevezett folyamat során. A csontváz csonttartalma az emberek húszas éveinek végén tetőzik. A csontvesztés már a késő harmincas, korai negyvenes életkorban elkezdődhet. A csontok kalciumot veszítenek, éppen azt az ásványi anyagot, amely keménnyé teszi őket, ráadásul olyan ütemben, melyet nem tudnak pótlással követni. Az átépülés lelassul és a csontok vékonyodni kezdenek. A nőknél a csontsűrűség vesztése felgyorsul a menopauza utáni három-hét évben, majd ismét lelassul. A tudósok szerint a gyors menopauza utáni csontvesztést a test ösztrogéntermelő képességének gyors csökkenése okozza, mely valószínű, hogy segíti a kalcium megtartását. Noha a kismértékű csontvesztés a normális öregedési folyamat része, bizonyos nők nagyobb csontritkulási- és következményes törési kockázattal szembesülnek, mint társaik. A vézna, vékonycsontú, világos hajúak kockázata nagyobb, ugyanúgy, mint a dohányosoké, nagyobb mennyiségű alkoholt fogyasztóké, vagy az ülő életmódot folytatóké. Akiknek családjában előfordult csontritkulás, vagy akiknek mindkét petefészkét kivették - különösen negyven éves koruk előtt - nagyobb valószínűséggel betegszenek meg csontritkulásban. A fehér és az ázsiai nők jobban érintettek, mint a feketék. Bizonyos állapotok, melyek a test kalciumfelszívó képességét befolyásolják, ugyancsak csontritkuláshoz vezethetnek. Ilyenek a különböző vesebetegségek, a Cushing szindróma és a pajzsmirigytúltengés, de a gyomor, vagy a belek egy részének sebészi eltávolítása, glukokortikoidok és egyéb szteroidok túlzott használata, valamint antikonvulzívumok (epilepszia ellenes szerek) ugyancsak gátolhatják a kalcium felszívódását. Bénulás vagy hosszas betegség miatti ágyhozkötöttség ugyancsak kalciumvesztést és következményes csonttömegvesztést okozhat.
Forrás: Medicentrum